farsang

Volt farsang a suliban. Persze, ez rendben is van.

A kicsiknek pénteken, kora délután, a nagyoknak utána. A kicsik beöltöznek, beöltöztek, a nagyok már nem.
Kata összepakolta a függönyöket, Bodó vitte a macskajelmezt. Peti pedig elhatározta, hogy Ő bizony nem marad ott a diszkóban. Nem. Pedig mondtam neki, hogy maradjon, visszamegyek érte.

Délelőtt sütöttem sütit. Azt a citromosat.
Laci felkészült, - főleg lelkileg - hogy eljön Ő is velem. Eljött.
Éppen sikerült odaérni a felvonulásra. Sajnos a műsort nem láttuk.
Kata vonult a függönyben. Jó lett volna, ha segíthettem volna neki felöltözni. A tanítóktól nem várhatom, hogy észrevegyék.... Mindegy. Kata így is vonult. (-:

Bodó macska volt és kész. (-:

Később ide-oda cirkáltunk a két osztály közt. (-:

Segítettünk összepakolni.
Peti nem maradt ott. Iszonyúan zavarta a zaj. Mert azt az izét nem lehetett zenének nevezni.
Viszont a műsor nagyon tetszett neki.

Hazajöttünk.

Itthon még maradt süti.

Ja, a zsákbamacskáról nem írtam.
Katáék osztályának készítettem. Elvállaltam. (-:
Vettem lufikat, (úúútálom, de a gyerekek szeretik) DM-es, figurás habfürdőket, papírzacskókat, kerestem hűtőmágneseket. Megpakoltam a papírzacskókat.
Délután agyaltam azon, hogy hogy lehetne jól lezárni a tasakot úgy, hogy tényleg zsákbamacska legyen.
Nyomdára gondoltam, de aztán kaptam segítséget (A és K néni) és továbbfejlesztettem a gondolatot.
A végeredmény az lett, hogy összeraktam egy zsákot és egy "képregény szövegfelhőt", amibe beleírtam, hogy "MIAÚÚÚ! " Többszörösítettem és etikett címkékre nyomtattam. Ezekkel a címkékkel ragasztottam le a zacskókat.
Katának nagyon tetszett. (-:
Később Bodó összeszedte a maradék címkét, és kartonpapírból készített egy tiltakozó táblát.... Szabadítsuk ki a macskákat .... vagy valami ilyesmi felirattal. (((((-:

családom, Ádám

Visszaúton útba ejtettük anyáékat. Vártak. Rántotthússal. Ott voltak az öcsémék. Nem sokat beszéltünk. Anya nem mondta, hogy ott lesznek. Siettünk haza.

A Szöszik begyűjtése után próbáltunk örülni annak, hogy hazaértünk.
A fejem fájt, néha szédültem, de amúgy jól voltam. Lacinak izomláza van.
Megbeszéltük a kicsikkel, hogy megnézzük a Bakterházat. (-:
Vacsora, fürdés, heverő kihúzás. (-:
Aztán bele az egész közepébe..... Ádám hívott. Megint baj van. Most nem sírt.... még....
Elindult otthonról, és nálunk kell aludjon. Sosem aludt nálunk. Hívtam az apját. Ő másképpen mondta el. Lehet, hogy neki jobban hiszek?! Mert várható volt.
Ádám nekiment. Dühöngött. Ő lefogta. Leszorította. Ádám ütni akart. Kalapáccsal. Nehezen nyugodott le. Elküldte hozzánk. Értem.
Hívtam Ádámot. Kocsmában volt. Kinyitottam neki a kaput. Idetalált.
A Szöszik szóvátették. Büdös volt.
Adtam neki pizsamát. Megfürdött.
Leült velünk filmet nézni. Kicsit megnyugodott.
A kicsik elmentek aludni. Laci is.
Ádám kiment telefonálni. Zs-nak. Sokáig beszéltek.
Bejött.
Később megnéztem. REggelig aludt.
Korán keltünk. Hétkor indult a busz anyáékhoz. Nem volt más választásom.
Az apja is kijött a buszhoz. Hozott pár holmit. Beszéltem Ádámhoz. Az apja csak állt ott mellettünk.
Feltettük a buszra.
A szakadó hóban egy órát beszélgettünk. Furcsa volt.

Hazajöttem. Később több órát aludtam.
Ádám jó helyen van.
Anya próbál rá vigyázni.
A hétvégén az öcsém is beszélgetett vele. Sokat. Jó volt, hogy otthon voltak.

temetés

A temetéseket nem szoktuk előre betervezni.
Laci unokabátyja negyvennyolc éves volt.....

Még a hétvégén jött egy vives üzenet, hogy törölték az adatlapját B-nek. Mivel három van belőlük, próbáltuk kilogikázni, hogy melyikről lehet szó. A középsőre gondoltunk, de nem gondoltunk, mert még nem lehet..... Laci írt egy levelet az unokanővérének. Szerdán jött a válasz, hogy de igen. Pénteken temetik.
Elrohantam koszorút rendelni. Ők is voltak. Hoztak. Műkoszorút. Azt nem. Kiegyeztem fele-felében. Nem volt betervezve a költségvetésünkbe.... pont úgy nem, mint Peti cipője....
De kellett és kész.
Laci úgy döntött, hogy nem hívja fel a nővérét. Megértem.
Megint szóltam Marikának.
Éppen odaértünk. A román határ mellé.
Megint kiakadt az a nőszemély, ráadásul arra még nem jártam. Laci is csak egész kiskorában.
Végül arra mentünk, amerre többen mentek koszorúval fekete ruhában. Sokan mentek arra.
Katonai temetés volt. Határőr volt. Díszsortűz.
A szülei még élnek. Betegek. Az apukája is rákos. Ő rákosabb volt. Két hónap se kellett neki.
Tíz évvel volt idősebb nálam.

A család várt bennünket. Érdekes ez az egész. Beszélgettünk. Az éremnek mindig két oldala van.
Elköszöntünk az öregektől. Lehet, hogy most láttuk őket utoljára.
Elkérték a telefonszámunkat. Másnap hívott B bácsi, hogy rendben hazaértünk-e.

Pest

Csütörtökön ovi program volt valahol a tizenhetedik kerületben.
Majdnem százötven gyerek. Öt csoport, tizenöt óvónő....
N szervezte, illetve a barátnéja T. Az már kicsit bonyolultabb.....
N anyukája jött még el velünk, így megvoltunk öten.
Fizetős a buli, vettem, vittem számlatömböt. Első egyesületi számla.... Hűha! (-:
Előtte napokban nagyon készülődtem. Minden meglegyen.
Kinyomtattuk az okleveleket, megírtam őket.
A kocsi tele lett a szokásos táskákkal. Megpróbáltam csoportszobánként pakolni.
Reggel időben elindultunk. Időben odaértünk. Bementem az oviba. Megbeszéltük, ki hová fog menni.
Visszamentem a kocsihoz.
Nem voltam benn sokáig..... )-:
Megjöttek N-ék. Tanakodtak. Végül mégis bepakoltunk.
Kicsit "sétáltam" Lacival az utcán...... Fogyhatna egy kicsit.... )-:
A markolók összeszerelésénél már oké volt.
N-val a tornateremben voltak együtt. Így ott mertem hagyni.
Én rajzoltattam, É játszott, T pedig kézműveskedett.... Nem vagyok kárörvendő.... megdolgozott a kialkudott "tiszteletdíjáért".... Nem tudom, lesz-e kedve máskor ilyesmit szervezni....?
Nem az a bajom, hogy szervezte, hanem az, ahogy....
Nyár óta még jobban utálom, mint előtte. Ha képes volt beletúrni a házban hagyott dobozokba úgy, hogy előtte jól leragasztottam mindegyiket.... és amit nem tudott felülről, azt alul bontotta ki.... No, mindegy. Azt azért el kell ismerni, hogy jól végezte a feladatát. (-:

A gyerekek aranyosak voltak. Az óvónők "hozták a formájukat".... Találtam pár érdekes rajzot.
Kiállítottam a számlát, megkaptuk a pénzt. Furcsa volt. Még nem dolgoztam így....
Odaadtam N-nak a részüket.
Kaptam egy meghívás ígéretet a szervező óvónőtől.
Kaptam egy cserép nárciszt N-tól.

Elköszöntünk.
Elindultunk befelé a városba. Esett a hó.
Át kellett mennünk Budára. Átmentünk. Csak néha káromkodtam....

T-vel jól elbeszélgettünk, mint mindíg. Jól esett a tejeskávé. Köszönöm! (((-:

Hoztunk egy pár eladnivalót.

Már befelé menet is megjegyeztük, hogy nagyon csúszik az ajtó előtt a kő..... Kifelé menet nagyon vigyáztam azon a szakaszon..... Aztán már merészebb voltam, mert másféle volt az útburkolat a parkolóban.... az nem csúszik.... annyira....
A kocsihoz érve hanyattestem. Nagyon bevertem a fejem, a szemüvegem elszállt valamerre. Csupa havas lettem.
Iszonyúan fájt a fejem bal oldala.
Az volt az első gondolatom, hogy legalább nyöszörögjek, hogy Laci tudja, nem ájultam el, és akkor a bajom nincs.... A szemüvegemet Ő szedet össze és tette biztonságban. Én meg térdepeltem egy kicsit és nagyon fájt.....
Hülyén hangzik, de olyan volt pár percig, mint.... mint a deja vu érzés, de tovább "álmodva"....lehetséges közeli jövők látása.... Úgy sem tudom elmagyarázni... Látomás, jövőbelátás... hm... Nem szédültem nagyon....

Átmentünk a másik nagykerhez. Kicsit nehezen öszpontosítottam rájuk, de végül azért sikerült mindent elintézni. Hoztam naptárt Petiék termének asztalára. Már ideje volt.... (-.
Lacinak nagyon fájt a háta..... Azt hiszem, nem vette fel a fűzőjét.
Elfelejtettünk éhesek lenni....

Picit még tovább mentünk... .még egy nagyker. Nem voltam benn sokáig. Kikészítették, amit kértem. Laci megvárt a kocsiban.

Onnan már csak Érdre kellett átvergődnünk, ami meglepően gyorsan ment. Az mondjuk jó volt egynek, hogy a gps pont a cél előtt pár kanyarral fagyott le.... Mi az, megártott Andreának a hóesés??? (-:
Végül azért odataláltunk, mert már egyszer jártunk ott.
Jól elbeszélgettünk a bácsi fiával. A bácsi jobban van, de a fia szerint makacs, mint az anyukája. Aranyos volt, ahogy mesélt. (-: A kolléganője szépen összekészített mindent, amit megbeszéltünk.
Lehet, hogy tényleg lesz bkezes bicskám. (-:
Ja, ez is egy nagyker....(-:

A nullásnak azt a felét nagyon utálom. Nagyon. Nem szeretek ott vezetni. Pláne nem olyan időben, és már majdnem sötétben. De átvergődtünk, és hazaértünk.

Útközben nagyot beszélgettünk!! Szeretem ezeket a beszélgetéseket. (-:

Marika vitte haza aznap a Szösziket. Hozzájuk mentünk.
Gyorsan hazaértünk.

Este aztán folytattuk a kocsiban megkezdett beszélgetést..... (-:
Érdekes nap volt.
Fájtunk mind a ketten, de boldogok voltunk együtt.

Peti szülői

Petinek szerdán volt szülői értekezlet. Jól jött ki így.(-:
Felsősök vagyunk. Egyelőre nem szeretek felsős anyuka lenni... de majd megszokom.
Peti jóformán mindenből négyes lett. Kivéve a tesit, a rajzot, és a technikát. Azok jobbak. Ja, és a nyelvtant, amiből kettes lett. Még az év elején rosszul indított... tollbamodásilag... Kiszámolta. 4,1 az átlaga. Tudja, hogy lehetne jobb. Látom rajta az igyekvést. (-:

Az osztályfőnökük érdekes nő. Összességében szeretem, de valahogy zavar a "távolságtartása". Megbeszéltük, hogy tegeződik a szülőkkel, de nehezen áll rá a szája..... Még újak vagyunk egymásnak.
Szereti az osztályát. Büszke rájuk. Tényleg. Ez világít róla. ((((-:
Nem tudom, valójában mennyire ismeri a gyerekeket.... Talán, majd később kicsit jobban....

Megbeszéltük, amit meg kellett beszélni.

Nagyon szeretnék elmenni osztálykirándulni velük. (-:
Peti sem bánná..... (-:

Bodó szülői

Kedden Bodó osztályában tartottak szülői értekezletet.
Bodó rendben van. Szépen ír, jó matekból, és ha nem hisztis, akkor minden rendben van.
K néni beírta a bizonyítványába, hogy testenvelés órán néha külön életet él.... De azért szeretik. (-:
Másik K néni - az "osztályfőnök" - jól elmondta a történéseket, szép félévértékelést adott. Szeretem a csajszit! (-:
M néni elmondta a gyakorlati tudnivalókat, úgy ahogy szokta. Gyakorlatiasan, célirányosan.
Jó ez így. (-:
Volt egy szomorú rész is a beszélgetésben. Meghalt az egyik kislány apukája. Nagyon bántott, hogy csak akkor esett le, kiről is van szó. Ezt az osztályt még nem ismerem annyira. Viszont M-sal többször is jól elbeszélgettünk. Sajnálom. )-: A feleségét is, és a gyerekeket is.
Gyűjtést szerveztek a szülők. Oké.
Végül sikerült a módját és a menetét is kitalálni úgy, hogy ne bátsanak meg senkit. Így már rendben van.
Érdekes gondolat a krízis alap. Kívácsi vagyok lesz-e belőle valami, és ha igen, akkor milyen formában.
Ja, megint van tetű! Úúúúgy morogtam.
Tavaly előtt azért kellett gyógyszertárat váltani.... Hm... Amit végül is nem bántam meg.... Minden rosszban lehet valami jó is.

Megköszönték a munkánkat. (-: Mi is a többiekét, és a tanító nénikét!
Úgy gondolom, kezelhető csapat. A másik eszemkás anyuka egy tünemény "kislány". (-:

torta

Kaptam ám tortát!
A hétvégén próbáltam bepótolni az alvásbeli lemaradásomat..... Aludtam akkorát, mint egy mormota....
Amíg én nem tudtam magamról a többiek jól elvoltak.
Valamikor úgy három órával később kitámolyogtam a hálószobából.... szembe találtam magam a Szöszikkel és Lacival, és két kistányérral, rajtuk egy-egy sütivel, amin egy szál gyertya égett. Elfújtam. (-:
A Kata kezében lévő süti szív alakú volt. A Laci kezében lévő kerek volt, és vonalkázott. Több szeletes.... (-: Finom, édes citrom illatú volt a konyha.
Mindent átaludtam.
Felkészültek, begyúrták, kiszaggatták, megsütötték.
Citromos keksz teához. Ez a hivatalos megnevezése.
Nagyon finom volt! (((((-:
Hüppp....(-:

Kata szülői

Még aznap pénteken elrohantam a Szöszikért, aztán vissza a suliba, mert Kata osztályának szülői értekezlete volt. Eszemkás anyuka vagyok... ott is... tehát vittem a kimutatásokat. Egész szép a "költségvetésünk". (-:
Persze a félévi bizonyítványokról volt szó.
Kata sokat javult, javított. K néni elégedett a munkájával és a magatartásával. Csak a túlzott segíteni akarását kellene majd kicsit szabályozni, mert - mint K néni kihangsúlyozta - visszaélhetnek vele. Teljesen egyetértettem vele. Ebben....
Szó volt az elkövetkezendő programokról.
A március 15-i műsor a három osztály feladata. Kicsit.... nagyon felhörrent a szülők csapata, mert nem igazán értettünk egyet a jelmezválasztással. És akkor finoman fogalmaztam.... )-:
Az egyik "régi" anyuka rezignáltan vette tudomásul, hogy már harmadjára kell át/túlélnie ezt a műsort....
Ja, hogy miért vagyunk kiakadva?!
Az még oké, hogy nagy piros pólót kell venni.... ez sem annyira, mert kiadás... és egyen póló kell legyen, nem lehet turkás vagy itthoni.... DE: nemre tekintet nélkül, mindenkinek piros harisnyanadrág kell! Fiúknak is! És nem lehet rajtuk más, csak a póló és a harisnya. Ennyi.
A másik két osztály tanító nénijei leszavazták a mieinket.
Később megtudtuk, hogy a másik két osztály szülőinek nem volt kifogása a jelmez ellen. Hm...
Fene egye meg az ilyet!

Azért volt jó is!
Megdícsértek a faliújságra készített anyag miatt. (((-: A "vizes" cikk kifejezetten tetszett K néninek. (-: Reméltem.... (-:

18.hétfő

Hétfőn délelőtt elmentem az ügyvédnőhöz és összeraktuk a papírokat. Aznap volt a leadási határidő. Ezért rohangáltam egész pénteken és ezért dolgoztunk az elmúlt héten.

Itthon hozzáfogtam és megcsináltam a mérleghez szükséges számlaösszesítőt. Nekem ez a munka mumus.... Viszonylag gyorsan haladtam.
Dél után hívott anya, hogy hol vagyok. Hm... Itthon. Miért? Mert a buszpályaudvaron van....
Addigra megjött Ádi és együtt kimentünk elébe. Az öcsém miatt jött elsősorban, de nekem is segített.
Hazahoztuk. Beszélgettünk, aztán kivittük a buszhoz. Indultunk a Szöszikért.
Még jó, hogy nem mentünk messze. Anya lekéste a buszt. Ja, mert tíz perccel korábban indul ez a járat. Morr.... Majd kinyomtatom az ÚJ menetrendet.
Anyát felvettük, majd elmentünk a Szöszikért.
Anya hívta apát, hogy egy éjszakát egyedül fog tölteni.
A fiúkat hoztuk csak haza, mert Katának furulyavizsgája volt ötkor.
Laci nem tudott menni, mert addigra szépen belázasodott. A torka már vasárnap is fájt kicsit.... )-:
Lép és garatmandula nélkül nehezebb...

Itthon a fiúknak elmagyaráztam, hogyan főzzenek vacsorát, aztán anyával elmentünk a suliba.
Éppen odaértünk.
Rengetegen voltak.
Furcsa volt összehasonlítani Peti zongoravizsgáival..... Káosz. Ki-be mászkáltak az emberek, a vizsgázók is mászkáltak. Nem tudom, mitől függ, hogy van-e fegyelem vagy nincs?!
Nem tudom, ez máshol hogyan megy, és milyen szinten kellene lenniük a gyerekeknek, de némelyik produkció borzalmas volt. Sajnáltam szegény gyerekeket. )-:

Kata szomorú volt, hogy az apja nem tudott eljönni. Viszont nagyon megörült, amikor meglátta a mamit. (-: Ügyesen játszott. Viszont nagyon fegyelmezetlenek voltak amíg rájuk nem került a sor.

Mire hazaértünk elkészült a vacsora. Peti és Ádi megfőzte. Finom lett. (-: Laci ellátta őket jó tanácsokkal. (-:

Laci próbált lázat csillapítani. Nehezen ment neki.
Nekem is elkezdett fájni a torkom.

Reggel mamit kivittük a buszhoz. Időben indult....

Ja, megjött az ára azoknak a "bizonyos" ceruzáknak. Mégis csak sikerült átvennie a nőnek.

Most úgy alapból elegem van mindenből. Úgy tűnik lázasodom. Tegnap este óta egyre jobban fáj a torkom. Lacinak is fáj, de legalább már nem lázas.

(tor)túra

Pénteken mentem annyit....
Kezelés reggel. Utolsó.
Csomagoltam, számlát írtam és ilyesmi.
Hívott a fent említett nő. Mikor jön a futár? Hm... Postán adtam fel. (Nem volt szó futárról.) De ő.... mindegy. Utánajártam. Telefonon. Tanposta. Sz szerint Pesten a ... postán van a levél. Oké. Hívtam őket. Nagyon rendesek voltak. Megkeresték, megtalálták. Megköszöntem. Úgy kezeltek, mint kollégájukat. (-:
Hívtam a nőt.... Elmondtam, hol van a levele.
Nem sokkal később hívott, hogy ott van a postán, de nem találja. (No, még sincs annyira bezárva, vagy korábban vette ki az ebédidejét....? Hm..) Végül a hivatalvezető hívott fel, aki nagyon aranyos volt.

Leadtam a pályázati elszámolást az önkormányzathoz.

Aláírattam a papírokat a többiekkel. Kicsit meg kellett szervezni az útvonalamat, hogy mindenkit elérjek. Sikerült. Sok új információval lettem gazdagabb.
Mindegyiket külön-külön is szeretem. Jó emberek. (-:
Örültem, hogy Sz jól van. Nagyon fiatal még. Szinte kölyök. Már újból nő a haja....
K megint rosszul volt... pedig már mióta mondjuk, hogy keressenek másik orvost.... hm... )-:
Á-val megbeszéltük, hogy nem biztos, hogy örül, hogy megtudta milyen bajok vannak benne ott belül.... Lehet, hogy neki van igaza(?)

Voltam a takszövben. Leállíttattam a gyerektartást. Megbeszéltem előtte Ádival, (és F-val, aki ügyvéd) hogy egyelőre -amíg nem jár suliba - nem küldöm. Átírattam az ez évi havi hiteltörlesztés összegét. Kettőszáz forinttal lett több. Már tényleg látjuk a végét. Kata tizedik szülinapja körül ér véget.
Még ötszáz forintot ki tudtam venni a számláról.... G nagyon vigyorgott... bevallotta, hogy neki sincs sokkal több. Megbeszéltük, hogy milyen kajákat szoktunk főzni. Olcsó.... de nem gyorsan elkészíthető.... Khm... krumplistészta és társai. Jó, hogy így megértettük egymást. (-:

Dél körül hívtam Ádit, és boldog szülinapot kívántam neki. Nem igazán volt ébren. Mondtam neki, hogy hajnali négykor kellett volna hívni igazából, de gondoltam, hogy akkor nem zavarok.... Megbeszéltük, hogy majd hívjon amikor igazán felébredt.

Már majdnem a sulinál voltam amikor hívott, hogy itt van előttünk. Khm.. én meg nem... Kicsit tényleg aludt délben.... Lacival boldogították egymást egy darabig. (-:
Peti szépen összeterelte a kicsiket, én meg megkérdeztem az ének tanárnőt, hogy milyen hangszert javasolt Bodónak. Bármilyet!(-:
Végignéztük a lehetőségeket.
Furulya kilőve. Kata jár, és nem tetszik ami ott van. Az az egyik ok, hogy iszonyú sokan vannak... és ez csak egy kicsi ok... Egyetértettünk.
Hegedűt én nem szeretnék, mert tudom, hogy Bodó nem olyan, aki át tudná vészelni a kezdeti nehézségeket.
Bodó barátja hegedül. Még ovis korában beadták. Épp ennél a résznél tartottunk, amikor odajött Kismaci napközis tanító nénije. A mondta, hogy a kisfiúnak nem nagyon van hallása, M néni pedig hozzá tette, hogy utálja is az egészet. Ebben maradtunk.
Zongora... Khm... Peti zongora tanára nagyon jó. Ebben teljesen egyetértettünk. Csak az a baj, hogy a szerkentyű Peti szobájában van, és az Ő hozzájárulása is kell...
Viszont ha tehetséges a kicsi....?

Hazaértünk. Ádival elmentünk bevásárolni. Közben beszélgettünk. Megpróbáltam elmagyarázni neki, miért voltam némileg morgós, hogy nem hívott.
Mondta, hogy szereti az olajos halat. Kiválasztott egyet, én pedig megvettem neki.... szülinapjára. Itthon aztán ünnepélyesen átadtuk neki, és ünnepélyesen megette... Kicsit besegített neki Kata. (-.

Mindenki elment a "dógára". Kitört a hétvége. Bodónak volt némi házi feladata, de nem nagyon akarta megcsinálni. Végül szombat estére elkészült az egésszel.... Az az érdekes, hogy meg tudja csinálni, megy neki a matek és az írás is... csak van, amikor nyomatékosabban kell noszogatni....
Tényleg szépen ír. Szebben, mint a másik kettő együtt. (-:
Oké, Petinek betettek a dőlt betűk annak idején, Kata pedig szélhámos, mert ha akar akkor nagyon szépen tud írni.

A hétvége eltelt. Főztünk, filmeket - nagyon jó filmeket - néztünk. Elvoltunk.

Mindjárt utolérem magam. (-:

tovább

Hetedikén reggel korán kivittük anyát a buszhoz, elvittem a Szösziket a suliba, elmentem tornára, majd jöttem haza. Nóri még maradt. Beszélgettünk. Délután kivittem az állomásra.

Volt még egy csomó munkám délutánra.

Elmentem a Szöszikért.

Megbeszéltük Ádival, hogy ha hazaért a kollégiumból akkor hív és kimegyek elé a buszhoz. Egész szombaton vártam, mikor hív. Késő délután felhívtam.... Mondta, hogy nem jön haza, mert olyan jól elvannak a fiúkkal.... Jó.... Majd vasárnap.
Vasárnap vártam..... Nem hívott. Én sem Őt.

Hétfőn kezelés után az oviba mentem, mert megbeszéltük E-vel. Elintéztem.
Bementem a takszövbe, onnan A-hoz, onnan a polgármesteri hivatalba. Papírokat intézni. Oké.
Itthon egy csomó csomag várt, és jó pár rendeléssel kapcsolatos intézni való.

Suli után elmentünk a fogszabályozásra.... kértem, másik időpontot.... Megbeszéltük a lánykával, hogy elnéztem az időpontot... egy héttel.... )-: Szégyellem magam....

Kedden is tele volt a naptár intézni valókkal.
Évzárás a vállalkozásban. Leltár és ilyenek.
Alapszabály módosítás. Meg kellett írni, mert lejár a határidő. Megírtuk.

Jött egy "nehéz" megrendelés. Csak hümmögtünk. Próbáltuk elintézni.... Nehezen boldogultunk. Végül már egész jó úton haladtunk.
Annyi olyan ceruzánk sosem volt. Nem kell senkinek. Most pedig megrendelt valaki húsz dobozzal. Jó.
Megkértem T-t, hogy menjen ki a nagykerbe, hozza el a ceruzákat. Megbeszéltük, hogy még aznap küldi futárral, ami másnap megérkezik, én átcsomagolom, feladom postán és már talán pénteken ott is van. Mert az ügyfélnek nagyon kell.
Aztán mire szépen leszerveztünk mindent, hívott a megrendelő. Jól leszidott, hogy nincs az, amit megrendelt, és "beérte" azzal, ami van. Még akkor rögtön becsomagoltam a ceruzákat és feladtam. Kétszer beszéltem a nővel. Annyira kiborított, hogy nehezen állt helyre a lelki egyensúlyom. Milyen jogon beszélhet így egy ember bárkivel is? Honnan veszi a "bátorságot"..... ?
A kedvesen mosolygás, a segíteni akarás és a megérésre való törekvés eszméletlen sok energiát kivett belőlem.

Viszont ilyenkor, amikor gond van és segítségre van szükség, lehet igazán meglátni, hogy ki az aki tényleg mellettünk áll.
Nagyon hálás vagyok, - újból és folyamatosan - T-nek! (-: Annyira jól esett, hogy hozzá fordulhattam. Köszönöm. (-:

Ja, a megrendelő nőről kiderült, hogy egy banki alkalmazott... valahol a belvárosban egy hatalmas irodaházban... az egyik emeleten.... valamelyik szobában... bezárva.... Hm...

folyt.köv.

színház

Este színházba mentünk. Bérletes előadás. A Bakterház. Vettem két jegyet is.
Petit és Nórit vittük. Petinek még szeptemberben megígértük, hogy jöhet, Nórinak pedig szülinapi ajándéknak szántuk.

Szóltam anyának, hogy jöjjön el. Apa nem jött, mert borzalmas idő volt. Egy éjszakát kibír egyedül.
A kicsik nagyon örültek a maminak. Kata ugyan morgott, hogy Ő is szeretne színházba menni, de megmagyaráztam neki, hogy nekik van gyerekbérletük, Petiéknek pedig semmi.... ezért szerintem méltányos így. Megértette.

Nórit felvettük az állomásnál, és onnan rögtön mentünk a színházba. Közben azon agyaltam, hogy ki kivel üljön..... Mert.... Végül, mivel Laci nem akart fenn ülni, Peti pedig lenn, úgy döntöttem, mégis csak én ülök fenn Petivel, és Lacit rábízom Nórira. (-:

Nagyon szeretek Petivel beszélgetni. (-:
Megbeszéltük, hogy hol ültek amikor a gyerekelőadásokon voltak, mit láttak, milyen volt. Elmeséltem neki, hogy hol ültük akkor, amikor Ő még csak "hallotta" az előadást, de nem látta, mert még a pocakomban volt. Ádit vittük el egy előadásra régen. (-:

Beszélgettünk a darabról, a színészekről, integettünk Laciéknak a földszintre. (-:

A darab nagyon tetszett. Nagyon jó volt! (-: A szünetben találkoztunk a "lentiekkel". Teljesen elvarázsolta őket is a játék. (-:

Volt pár történés, amit meg kellett magyarázni Petinek. Egy-egy beszólást, néhány dolgot nem értett.
A végén a tapsolás lényegéről beszélgettünk. Nem értette, miért tapsolnak a nézők, és a színészek miért jönnek újból és újból vissza.
Megbeszélgettük. Megértette. (-:


Nagyon jól éreztük magunkat. (-:

Bodónap

Hatodika sűrű nap volt.(-:

Boldizsár névnap! (-: Felköszöntöttük Kismacit. Az ajándékát már korábban odaadtuk. A legót még karácsonykor, a cicás naptárát január elsején. Minden este kipipálja a megfelelő négyzetet. Az idei a harmadik naptára. Tavaly kicsit el-elszaladt a filctoll, és a folyosón lévő szekrényének az oldalán lakott a naptár. Az idén a saját szobájának a falára költöztette, csak Ő írhat bele, és úgy néz ki, szépen pipálgat.... tehát valós időben telik az idő... (-:
Délután felhívott a napközis tanító néni. Bodó miatt. Mert sírt. Mert nem kap ajándékot. Tudja, hogy már kapott, de akkor is. A tanító néni javasolta, hogy azért kapjon.... Oké.... Megnyugtattuk, hogy mi is úgy gondoltuk, és már intézkedtünk az ügyben.
Voltunk a csokiboltban, és hoztam "valamit". (-:
Itthon megkapta a csokiját és igazán elégedettnek tűnt. (-:

Este pedig Katával lebontották a karácsonyfát. Ez egy nagyon fontos feladat és teljesen összefügg a névnapjával. Hatodikán, Vízkereszt vagyis Boldizsár napján kell lebontani a karácsonyfát. Ez nálunk hagyomány. (-:

még

Ötödikénk, kedden bementünk a városba, mert Lacinak melója volt, nekem pedig elintéznivalóim. Mentem néhány kört.
Még decemberben megbeszéltük E-vel, hogy az egyik kolléganőjének viszek be eszközöket. Bevittem. Körbeálltak, magyaráztam. Amikor Laci odaért, Ő is beszállt a beszélgetésbe. Elvégre Ő a szakember. (-: "Eredményes" volt a beszélgetés. (-:
Onnan átmentünk a bankba, mert be kellett fizetni a hiteltörlesztést. Amíg a pénztárnál intéztem az intézni valókat, addig Laci üldögélt egy "kényelmes" fotelben. Amikor végeztem, megkerestem. Láttam, hogy nagyon vigyorog és nézegeti az ügyintézőket. Hümmögtem.... (-: Közölte, hogy Ő most "perverzkedik". Tényleg ezt mondta! (-:

Elgondolkodott, hogy azok az ügyintézők, akik ott benn dolgoznak, be vannak oda zárva és nem mehetnek ki csak úgy. Ő pedig bármikor kiléphet onnan, amikor csak akar....
Szép lassan felállt abból a borzasztóan kényelmes fotelből, és kisétáltunk a bankból. Elsétáltunk a kocsiig.

Már majdnem odaértünk, amikor csengett a telefonom. Láttam, hogy Ádi apukája hív. Próbáltam nem pánikba esni..... Kiderült, hogy Ádi öt napja nem jelentkezett. Talán Zsuzsinál van, de csak egy napra való váltóruhát vitt magával.... Hm... Nem lehet hívni, mert lemerült a telefonja, töltőt pedig nem vitt magával. Megígértem, hogy megpróbálom megtalálni.

Laci nem engedett vezetni.... pedig nem voltam "annyira" ideges.

Itthon először megpróbáltam Zsuzsi apukáját megkeresni. Nevet, és nagyjából munkahelyet tudtam. Szakács az egyik étteremben. Elsőre nem nyert, de akiket hívtam, megmondták, hogy hol keresem. Megtaláltam. Pont délben... Megadta a felesége számát. Felhívtam. Nem is értette a problémát... én meg őt. ... Mindegy. Mondta, hogy Ádi aznap készült hazamenni. Jó. Köszi.
Küldtem egy esemest Ádi apjának.
Másnap reggel kaptam egy választ: "Köszönöm". Hm.... Ezt az esemest megőrzöm! (-:

Ja, Ádinak eszébe se jutott, hogy felhívjon. Ez van.

Folyt. köv.

maradék

Ott hagytam .... abba, hogy december 27....
Nem mentünk el akkor anyáékhoz, amikor megmondtuk, (vasárnap) mert a tesómék ott voltak. Nem akartunk "zavarni". Úgy tűnik, anya megértette. Nem erőltette.
Itthon "lapítottunk, mert nekünk családi bulira kellett volna mennünk vasárnap, de nem mentünk.
Még szép, hogy nem. Nem kellettünk mi oda.... Kirakat az egész. Nem is szeretik egymást, csak így kell csinálni. Lemondtuk. Itthon jó volt.
Persze, elmentünk anyáékhoz. Kedden.
Kaja, pia... Anya nagyon készült ám. (-: Sült és töltött hús, krémes, rétes, és még sok egyéb finomság.
Ott aludtunk, másnap délután jöttünk haza.
Sokat beszélgettünk. A Szöszik csak úgy elvoltak. Játszottak, ettek, játszottak, tévét néztek, ettek, beszélgettek velünk.
Jól eltelt az a két nap.

Csütörtökön még elmentünk Katával kenyérért. Mert az kell. Finom. Félegyházi kenyérboltból, erdélyi margarinos.
Volt Ádi is. Hamar elment, mert moziba mentek. Családi program. Nagyon helyes.

Főztünk virslit, bontottunk gyerekpezsgőt. Kicsit korábbra hoztuk az "éjfélt". A Szöszik szépen elmentek aludni. (-:
Évek óta először szerveztük meg "így" ezt az estét. Lacit kicsit meglepte, hogy mennyi tűzijátékot lőttek fel a városban.

Újév. Újévi koncert. Mert az kell. Már nem táncolunk. Kimarad két év, amíg nem tudtuk megnézni, mert nem volt egyes. Már van, de a táncot már nem igénylik a kicsik. A zenét viszont igen! (-:
Jól indult ez az év! (-:

Úgy elvoltunk szombaton és vasárnap. Összekészülődtünk a hétfői indulásra. Megbeszéltük a Szöszikkel, hogy lesz két hét, amikor korábban indulunk reggelenként, mert gyógytornára megyek.

Hétfőn még sosem értünk ilyen korán a suliba.... (-: Én pedig időben értem az esztékába. Fél nyolckor kezdődött a torna. Nagyon aranyos volt a gyógytornász néni. Eszméletlen kellemes hangja van. Mondtam neki, hogy ne lepődjön meg, ha elalszom. (-:
Torna után masszázs. Furcsa fazon a gyógymasszőr. Hm...

Petivel fogszabályozásra kellett volna mennünk, de én simán elfelejtettem.... Pedig reggel még szóltam is Petinek, hogy megyünk. Másnap jutott eszembe, hogy nem mentünk.... Úgy szégyelltem magam...

Hétfőn délelőtt vendégeink voltak. Laci nővére és az öccse. Érdekes volt hallgatni őket. Hm... Jaj! )-:
Laci jól felkészült rájuk. (-:

Kaptunk karácsonyi ajándékot.... Pedig megbeszéltük, hogy nem adunk egymásnak.... Ja, mi nem is adtunk nekik. A sógorom kellemkedett egy kicsit... kaptunk tőle ezt-azt... ami olyan volt, amilyen... szokott.... Hm... A sógornőmtől jött néhány továbbadott ajándék... ahogy szokott.... és három csokimikulás, amik nem voltak egyforma méretűek.... Kettő egyforma, egy kisebb... Osszuk el a Szöszik között. Végül is elosztottuk... ötünk között. (-:

Már javában beszélgettek, (én főztem, majd pályázati elszámolást csináltam) amikor hívtak az egyik rádiótól, hogy délután élőben lenne egy interjú. Oké...(-: Lacit is hívták.... (-: A sógornőmék majd' megpukkadtak... ((((-: Én meg nem vagyok kárörvendő.... Hm...
Valahogy azért csak elmentek....


A rádió interjúk megvoltak délután. Egész jó volt. (-:

Folyt. köv. mert megyek a postára és a Szöszikért. (-: