tovább

Hetedikén reggel korán kivittük anyát a buszhoz, elvittem a Szösziket a suliba, elmentem tornára, majd jöttem haza. Nóri még maradt. Beszélgettünk. Délután kivittem az állomásra.

Volt még egy csomó munkám délutánra.

Elmentem a Szöszikért.

Megbeszéltük Ádival, hogy ha hazaért a kollégiumból akkor hív és kimegyek elé a buszhoz. Egész szombaton vártam, mikor hív. Késő délután felhívtam.... Mondta, hogy nem jön haza, mert olyan jól elvannak a fiúkkal.... Jó.... Majd vasárnap.
Vasárnap vártam..... Nem hívott. Én sem Őt.

Hétfőn kezelés után az oviba mentem, mert megbeszéltük E-vel. Elintéztem.
Bementem a takszövbe, onnan A-hoz, onnan a polgármesteri hivatalba. Papírokat intézni. Oké.
Itthon egy csomó csomag várt, és jó pár rendeléssel kapcsolatos intézni való.

Suli után elmentünk a fogszabályozásra.... kértem, másik időpontot.... Megbeszéltük a lánykával, hogy elnéztem az időpontot... egy héttel.... )-: Szégyellem magam....

Kedden is tele volt a naptár intézni valókkal.
Évzárás a vállalkozásban. Leltár és ilyenek.
Alapszabály módosítás. Meg kellett írni, mert lejár a határidő. Megírtuk.

Jött egy "nehéz" megrendelés. Csak hümmögtünk. Próbáltuk elintézni.... Nehezen boldogultunk. Végül már egész jó úton haladtunk.
Annyi olyan ceruzánk sosem volt. Nem kell senkinek. Most pedig megrendelt valaki húsz dobozzal. Jó.
Megkértem T-t, hogy menjen ki a nagykerbe, hozza el a ceruzákat. Megbeszéltük, hogy még aznap küldi futárral, ami másnap megérkezik, én átcsomagolom, feladom postán és már talán pénteken ott is van. Mert az ügyfélnek nagyon kell.
Aztán mire szépen leszerveztünk mindent, hívott a megrendelő. Jól leszidott, hogy nincs az, amit megrendelt, és "beérte" azzal, ami van. Még akkor rögtön becsomagoltam a ceruzákat és feladtam. Kétszer beszéltem a nővel. Annyira kiborított, hogy nehezen állt helyre a lelki egyensúlyom. Milyen jogon beszélhet így egy ember bárkivel is? Honnan veszi a "bátorságot"..... ?
A kedvesen mosolygás, a segíteni akarás és a megérésre való törekvés eszméletlen sok energiát kivett belőlem.

Viszont ilyenkor, amikor gond van és segítségre van szükség, lehet igazán meglátni, hogy ki az aki tényleg mellettünk áll.
Nagyon hálás vagyok, - újból és folyamatosan - T-nek! (-: Annyira jól esett, hogy hozzá fordulhattam. Köszönöm. (-:

Ja, a megrendelő nőről kiderült, hogy egy banki alkalmazott... valahol a belvárosban egy hatalmas irodaházban... az egyik emeleten.... valamelyik szobában... bezárva.... Hm...

folyt.köv.