Nagyon fontos nap!
Ma van a Magyar Kultúra Napja.
Még tegnapelőtt este kerestünk anyagot Kölcseyről és a Himnuszról, amit kinyomtattunk. Petiéknél kiegészítettük az Erkel Emlékéves tablót egy új lappal. A Himnusz szövegét oda nem kellett újból kinyomtatni, mert már fenn volt. Csak Katáéknak viszont kellett egy-két kép is. A szöveg és a kotta. Szépen kivágtuk és Kata gondosan elpakolta a táskájába. Másnap örömmel vitte el az iskolába.
Boldogan mesélte, hogy kitették a faliújságra és beszélgettek is róla. (-:
Peti most mondta, hogy E néni pont jókor beszélt a hangszóróban erről a napról, mert éppen osztályfőnöki órájuk volt. Peti örült, mert az osztálytársai rámutattak a faliújságra kitett lapokra, tehát feltűnt nekik és néhányan olvasták is, amit kitettünk. I néni is észrevette.
A kicsik hallották Peti beszámolóját és ők is csatlakoztak. Bodó is hallotta...(-: Mondta, hogy éppen néptánc órájuk volt. (-: Katáék pedig megbeszélgették K nénivel a történteket. (-:
Este Katáék szülői értekezletén is volt véleménye a csapatnak a témáról. Nagyon határozott véleménye.
Próbálunk reménykedni..... talán, jobb lesz... talán, lesz jobb.... tesszük a dolgunkat és reménykedünk.
Ja, egyébként ... ma van a szülinapom...pom...pom... harminckilencedik szülinapom...pom...pom....(-:
2010. január 22., péntek
Hazám
Itt ültem - a konyhaasztal mellett, a laptop előtt - és meghallottam a tévében - Duna - Avar István hangját. Csak úgy nyugodtan elkezdte és elmondta a verset.
Csak úgy magamban, magamnak - egyedül voltam - mondtam vele én is... és szépen potyogtak a könnyeim. Úgy emlékszem nem kellett kívülről megtanulni azt a verset, de azért tudom. Mint annyi másikat. Csak úgy itt vannak bennem, velem. Mikor melyik. Amelyik éppen kell.
József Attila Hazám című versét mondta el.
Próbáltam rákeresni a neten, de csak egy másikat találtam. Valaki "elszavalta".... )-:
Most itt ülök, és azzal vigasztalom magam, hogy magamban, belül én azt a másikat hallom.
Közben eszegetek.... olyan trüffeleset...
2010. január 20., szerda
18.hétfő
Hétfőn délelőtt elmentem az ügyvédnőhöz és összeraktuk a papírokat. Aznap volt a leadási határidő. Ezért rohangáltam egész pénteken és ezért dolgoztunk az elmúlt héten.
Itthon hozzáfogtam és megcsináltam a mérleghez szükséges számlaösszesítőt. Nekem ez a munka mumus.... Viszonylag gyorsan haladtam.
Dél után hívott anya, hogy hol vagyok. Hm... Itthon. Miért? Mert a buszpályaudvaron van....
Addigra megjött Ádi és együtt kimentünk elébe. Az öcsém miatt jött elsősorban, de nekem is segített.
Hazahoztuk. Beszélgettünk, aztán kivittük a buszhoz. Indultunk a Szöszikért.
Még jó, hogy nem mentünk messze. Anya lekéste a buszt. Ja, mert tíz perccel korábban indul ez a járat. Morr.... Majd kinyomtatom az ÚJ menetrendet.
Anyát felvettük, majd elmentünk a Szöszikért.
Anya hívta apát, hogy egy éjszakát egyedül fog tölteni.
A fiúkat hoztuk csak haza, mert Katának furulyavizsgája volt ötkor.
Laci nem tudott menni, mert addigra szépen belázasodott. A torka már vasárnap is fájt kicsit.... )-:
Lép és garatmandula nélkül nehezebb...
Itthon a fiúknak elmagyaráztam, hogyan főzzenek vacsorát, aztán anyával elmentünk a suliba.
Éppen odaértünk.
Rengetegen voltak.
Furcsa volt összehasonlítani Peti zongoravizsgáival..... Káosz. Ki-be mászkáltak az emberek, a vizsgázók is mászkáltak. Nem tudom, mitől függ, hogy van-e fegyelem vagy nincs?!
Nem tudom, ez máshol hogyan megy, és milyen szinten kellene lenniük a gyerekeknek, de némelyik produkció borzalmas volt. Sajnáltam szegény gyerekeket. )-:
Kata szomorú volt, hogy az apja nem tudott eljönni. Viszont nagyon megörült, amikor meglátta a mamit. (-: Ügyesen játszott. Viszont nagyon fegyelmezetlenek voltak amíg rájuk nem került a sor.
Mire hazaértünk elkészült a vacsora. Peti és Ádi megfőzte. Finom lett. (-: Laci ellátta őket jó tanácsokkal. (-:
Laci próbált lázat csillapítani. Nehezen ment neki.
Nekem is elkezdett fájni a torkom.
Reggel mamit kivittük a buszhoz. Időben indult....
Ja, megjött az ára azoknak a "bizonyos" ceruzáknak. Mégis csak sikerült átvennie a nőnek.
Most úgy alapból elegem van mindenből. Úgy tűnik lázasodom. Tegnap este óta egyre jobban fáj a torkom. Lacinak is fáj, de legalább már nem lázas.
Itthon hozzáfogtam és megcsináltam a mérleghez szükséges számlaösszesítőt. Nekem ez a munka mumus.... Viszonylag gyorsan haladtam.
Dél után hívott anya, hogy hol vagyok. Hm... Itthon. Miért? Mert a buszpályaudvaron van....
Addigra megjött Ádi és együtt kimentünk elébe. Az öcsém miatt jött elsősorban, de nekem is segített.
Hazahoztuk. Beszélgettünk, aztán kivittük a buszhoz. Indultunk a Szöszikért.
Még jó, hogy nem mentünk messze. Anya lekéste a buszt. Ja, mert tíz perccel korábban indul ez a járat. Morr.... Majd kinyomtatom az ÚJ menetrendet.
Anyát felvettük, majd elmentünk a Szöszikért.
Anya hívta apát, hogy egy éjszakát egyedül fog tölteni.
A fiúkat hoztuk csak haza, mert Katának furulyavizsgája volt ötkor.
Laci nem tudott menni, mert addigra szépen belázasodott. A torka már vasárnap is fájt kicsit.... )-:
Lép és garatmandula nélkül nehezebb...
Itthon a fiúknak elmagyaráztam, hogyan főzzenek vacsorát, aztán anyával elmentünk a suliba.
Éppen odaértünk.
Rengetegen voltak.
Furcsa volt összehasonlítani Peti zongoravizsgáival..... Káosz. Ki-be mászkáltak az emberek, a vizsgázók is mászkáltak. Nem tudom, mitől függ, hogy van-e fegyelem vagy nincs?!
Nem tudom, ez máshol hogyan megy, és milyen szinten kellene lenniük a gyerekeknek, de némelyik produkció borzalmas volt. Sajnáltam szegény gyerekeket. )-:
Kata szomorú volt, hogy az apja nem tudott eljönni. Viszont nagyon megörült, amikor meglátta a mamit. (-: Ügyesen játszott. Viszont nagyon fegyelmezetlenek voltak amíg rájuk nem került a sor.
Mire hazaértünk elkészült a vacsora. Peti és Ádi megfőzte. Finom lett. (-: Laci ellátta őket jó tanácsokkal. (-:
Laci próbált lázat csillapítani. Nehezen ment neki.
Nekem is elkezdett fájni a torkom.
Reggel mamit kivittük a buszhoz. Időben indult....
Ja, megjött az ára azoknak a "bizonyos" ceruzáknak. Mégis csak sikerült átvennie a nőnek.
Most úgy alapból elegem van mindenből. Úgy tűnik lázasodom. Tegnap este óta egyre jobban fáj a torkom. Lacinak is fáj, de legalább már nem lázas.
(tor)túra
Pénteken mentem annyit....
Kezelés reggel. Utolsó.
Csomagoltam, számlát írtam és ilyesmi.
Hívott a fent említett nő. Mikor jön a futár? Hm... Postán adtam fel. (Nem volt szó futárról.) De ő.... mindegy. Utánajártam. Telefonon. Tanposta. Sz szerint Pesten a ... postán van a levél. Oké. Hívtam őket. Nagyon rendesek voltak. Megkeresték, megtalálták. Megköszöntem. Úgy kezeltek, mint kollégájukat. (-:
Hívtam a nőt.... Elmondtam, hol van a levele.
Nem sokkal később hívott, hogy ott van a postán, de nem találja. (No, még sincs annyira bezárva, vagy korábban vette ki az ebédidejét....? Hm..) Végül a hivatalvezető hívott fel, aki nagyon aranyos volt.
Leadtam a pályázati elszámolást az önkormányzathoz.
Aláírattam a papírokat a többiekkel. Kicsit meg kellett szervezni az útvonalamat, hogy mindenkit elérjek. Sikerült. Sok új információval lettem gazdagabb.
Mindegyiket külön-külön is szeretem. Jó emberek. (-:
Örültem, hogy Sz jól van. Nagyon fiatal még. Szinte kölyök. Már újból nő a haja....
K megint rosszul volt... pedig már mióta mondjuk, hogy keressenek másik orvost.... hm... )-:
Á-val megbeszéltük, hogy nem biztos, hogy örül, hogy megtudta milyen bajok vannak benne ott belül.... Lehet, hogy neki van igaza(?)
Voltam a takszövben. Leállíttattam a gyerektartást. Megbeszéltem előtte Ádival, (és F-val, aki ügyvéd) hogy egyelőre -amíg nem jár suliba - nem küldöm. Átírattam az ez évi havi hiteltörlesztés összegét. Kettőszáz forinttal lett több. Már tényleg látjuk a végét. Kata tizedik szülinapja körül ér véget.
Még ötszáz forintot ki tudtam venni a számláról.... G nagyon vigyorgott... bevallotta, hogy neki sincs sokkal több. Megbeszéltük, hogy milyen kajákat szoktunk főzni. Olcsó.... de nem gyorsan elkészíthető.... Khm... krumplistészta és társai. Jó, hogy így megértettük egymást. (-:
Dél körül hívtam Ádit, és boldog szülinapot kívántam neki. Nem igazán volt ébren. Mondtam neki, hogy hajnali négykor kellett volna hívni igazából, de gondoltam, hogy akkor nem zavarok.... Megbeszéltük, hogy majd hívjon amikor igazán felébredt.
Már majdnem a sulinál voltam amikor hívott, hogy itt van előttünk. Khm.. én meg nem... Kicsit tényleg aludt délben.... Lacival boldogították egymást egy darabig. (-:
Peti szépen összeterelte a kicsiket, én meg megkérdeztem az ének tanárnőt, hogy milyen hangszert javasolt Bodónak. Bármilyet!(-:
Végignéztük a lehetőségeket.
Furulya kilőve. Kata jár, és nem tetszik ami ott van. Az az egyik ok, hogy iszonyú sokan vannak... és ez csak egy kicsi ok... Egyetértettünk.
Hegedűt én nem szeretnék, mert tudom, hogy Bodó nem olyan, aki át tudná vészelni a kezdeti nehézségeket.
Bodó barátja hegedül. Még ovis korában beadták. Épp ennél a résznél tartottunk, amikor odajött Kismaci napközis tanító nénije. A mondta, hogy a kisfiúnak nem nagyon van hallása, M néni pedig hozzá tette, hogy utálja is az egészet. Ebben maradtunk.
Zongora... Khm... Peti zongora tanára nagyon jó. Ebben teljesen egyetértettünk. Csak az a baj, hogy a szerkentyű Peti szobájában van, és az Ő hozzájárulása is kell...
Viszont ha tehetséges a kicsi....?
Hazaértünk. Ádival elmentünk bevásárolni. Közben beszélgettünk. Megpróbáltam elmagyarázni neki, miért voltam némileg morgós, hogy nem hívott.
Mondta, hogy szereti az olajos halat. Kiválasztott egyet, én pedig megvettem neki.... szülinapjára. Itthon aztán ünnepélyesen átadtuk neki, és ünnepélyesen megette... Kicsit besegített neki Kata. (-.
Mindenki elment a "dógára". Kitört a hétvége. Bodónak volt némi házi feladata, de nem nagyon akarta megcsinálni. Végül szombat estére elkészült az egésszel.... Az az érdekes, hogy meg tudja csinálni, megy neki a matek és az írás is... csak van, amikor nyomatékosabban kell noszogatni....
Tényleg szépen ír. Szebben, mint a másik kettő együtt. (-:
Oké, Petinek betettek a dőlt betűk annak idején, Kata pedig szélhámos, mert ha akar akkor nagyon szépen tud írni.
A hétvége eltelt. Főztünk, filmeket - nagyon jó filmeket - néztünk. Elvoltunk.
Mindjárt utolérem magam. (-:
Kezelés reggel. Utolsó.
Csomagoltam, számlát írtam és ilyesmi.
Hívott a fent említett nő. Mikor jön a futár? Hm... Postán adtam fel. (Nem volt szó futárról.) De ő.... mindegy. Utánajártam. Telefonon. Tanposta. Sz szerint Pesten a ... postán van a levél. Oké. Hívtam őket. Nagyon rendesek voltak. Megkeresték, megtalálták. Megköszöntem. Úgy kezeltek, mint kollégájukat. (-:
Hívtam a nőt.... Elmondtam, hol van a levele.
Nem sokkal később hívott, hogy ott van a postán, de nem találja. (No, még sincs annyira bezárva, vagy korábban vette ki az ebédidejét....? Hm..) Végül a hivatalvezető hívott fel, aki nagyon aranyos volt.
Leadtam a pályázati elszámolást az önkormányzathoz.
Aláírattam a papírokat a többiekkel. Kicsit meg kellett szervezni az útvonalamat, hogy mindenkit elérjek. Sikerült. Sok új információval lettem gazdagabb.
Mindegyiket külön-külön is szeretem. Jó emberek. (-:
Örültem, hogy Sz jól van. Nagyon fiatal még. Szinte kölyök. Már újból nő a haja....
K megint rosszul volt... pedig már mióta mondjuk, hogy keressenek másik orvost.... hm... )-:
Á-val megbeszéltük, hogy nem biztos, hogy örül, hogy megtudta milyen bajok vannak benne ott belül.... Lehet, hogy neki van igaza(?)
Voltam a takszövben. Leállíttattam a gyerektartást. Megbeszéltem előtte Ádival, (és F-val, aki ügyvéd) hogy egyelőre -amíg nem jár suliba - nem küldöm. Átírattam az ez évi havi hiteltörlesztés összegét. Kettőszáz forinttal lett több. Már tényleg látjuk a végét. Kata tizedik szülinapja körül ér véget.
Még ötszáz forintot ki tudtam venni a számláról.... G nagyon vigyorgott... bevallotta, hogy neki sincs sokkal több. Megbeszéltük, hogy milyen kajákat szoktunk főzni. Olcsó.... de nem gyorsan elkészíthető.... Khm... krumplistészta és társai. Jó, hogy így megértettük egymást. (-:
Dél körül hívtam Ádit, és boldog szülinapot kívántam neki. Nem igazán volt ébren. Mondtam neki, hogy hajnali négykor kellett volna hívni igazából, de gondoltam, hogy akkor nem zavarok.... Megbeszéltük, hogy majd hívjon amikor igazán felébredt.
Már majdnem a sulinál voltam amikor hívott, hogy itt van előttünk. Khm.. én meg nem... Kicsit tényleg aludt délben.... Lacival boldogították egymást egy darabig. (-:
Peti szépen összeterelte a kicsiket, én meg megkérdeztem az ének tanárnőt, hogy milyen hangszert javasolt Bodónak. Bármilyet!(-:
Végignéztük a lehetőségeket.
Furulya kilőve. Kata jár, és nem tetszik ami ott van. Az az egyik ok, hogy iszonyú sokan vannak... és ez csak egy kicsi ok... Egyetértettünk.
Hegedűt én nem szeretnék, mert tudom, hogy Bodó nem olyan, aki át tudná vészelni a kezdeti nehézségeket.
Bodó barátja hegedül. Még ovis korában beadták. Épp ennél a résznél tartottunk, amikor odajött Kismaci napközis tanító nénije. A mondta, hogy a kisfiúnak nem nagyon van hallása, M néni pedig hozzá tette, hogy utálja is az egészet. Ebben maradtunk.
Zongora... Khm... Peti zongora tanára nagyon jó. Ebben teljesen egyetértettünk. Csak az a baj, hogy a szerkentyű Peti szobájában van, és az Ő hozzájárulása is kell...
Viszont ha tehetséges a kicsi....?
Hazaértünk. Ádival elmentünk bevásárolni. Közben beszélgettünk. Megpróbáltam elmagyarázni neki, miért voltam némileg morgós, hogy nem hívott.
Mondta, hogy szereti az olajos halat. Kiválasztott egyet, én pedig megvettem neki.... szülinapjára. Itthon aztán ünnepélyesen átadtuk neki, és ünnepélyesen megette... Kicsit besegített neki Kata. (-.
Mindenki elment a "dógára". Kitört a hétvége. Bodónak volt némi házi feladata, de nem nagyon akarta megcsinálni. Végül szombat estére elkészült az egésszel.... Az az érdekes, hogy meg tudja csinálni, megy neki a matek és az írás is... csak van, amikor nyomatékosabban kell noszogatni....
Tényleg szépen ír. Szebben, mint a másik kettő együtt. (-:
Oké, Petinek betettek a dőlt betűk annak idején, Kata pedig szélhámos, mert ha akar akkor nagyon szépen tud írni.
A hétvége eltelt. Főztünk, filmeket - nagyon jó filmeket - néztünk. Elvoltunk.
Mindjárt utolérem magam. (-:
2010. január 19., kedd
tovább
Hetedikén reggel korán kivittük anyát a buszhoz, elvittem a Szösziket a suliba, elmentem tornára, majd jöttem haza. Nóri még maradt. Beszélgettünk. Délután kivittem az állomásra.
Volt még egy csomó munkám délutánra.
Elmentem a Szöszikért.
Megbeszéltük Ádival, hogy ha hazaért a kollégiumból akkor hív és kimegyek elé a buszhoz. Egész szombaton vártam, mikor hív. Késő délután felhívtam.... Mondta, hogy nem jön haza, mert olyan jól elvannak a fiúkkal.... Jó.... Majd vasárnap.
Vasárnap vártam..... Nem hívott. Én sem Őt.
Hétfőn kezelés után az oviba mentem, mert megbeszéltük E-vel. Elintéztem.
Bementem a takszövbe, onnan A-hoz, onnan a polgármesteri hivatalba. Papírokat intézni. Oké.
Itthon egy csomó csomag várt, és jó pár rendeléssel kapcsolatos intézni való.
Suli után elmentünk a fogszabályozásra.... kértem, másik időpontot.... Megbeszéltük a lánykával, hogy elnéztem az időpontot... egy héttel.... )-: Szégyellem magam....
Kedden is tele volt a naptár intézni valókkal.
Évzárás a vállalkozásban. Leltár és ilyenek.
Alapszabály módosítás. Meg kellett írni, mert lejár a határidő. Megírtuk.
Jött egy "nehéz" megrendelés. Csak hümmögtünk. Próbáltuk elintézni.... Nehezen boldogultunk. Végül már egész jó úton haladtunk.
Annyi olyan ceruzánk sosem volt. Nem kell senkinek. Most pedig megrendelt valaki húsz dobozzal. Jó.
Megkértem T-t, hogy menjen ki a nagykerbe, hozza el a ceruzákat. Megbeszéltük, hogy még aznap küldi futárral, ami másnap megérkezik, én átcsomagolom, feladom postán és már talán pénteken ott is van. Mert az ügyfélnek nagyon kell.
Aztán mire szépen leszerveztünk mindent, hívott a megrendelő. Jól leszidott, hogy nincs az, amit megrendelt, és "beérte" azzal, ami van. Még akkor rögtön becsomagoltam a ceruzákat és feladtam. Kétszer beszéltem a nővel. Annyira kiborított, hogy nehezen állt helyre a lelki egyensúlyom. Milyen jogon beszélhet így egy ember bárkivel is? Honnan veszi a "bátorságot"..... ?
A kedvesen mosolygás, a segíteni akarás és a megérésre való törekvés eszméletlen sok energiát kivett belőlem.
Viszont ilyenkor, amikor gond van és segítségre van szükség, lehet igazán meglátni, hogy ki az aki tényleg mellettünk áll.
Nagyon hálás vagyok, - újból és folyamatosan - T-nek! (-: Annyira jól esett, hogy hozzá fordulhattam. Köszönöm. (-:
Ja, a megrendelő nőről kiderült, hogy egy banki alkalmazott... valahol a belvárosban egy hatalmas irodaházban... az egyik emeleten.... valamelyik szobában... bezárva.... Hm...
folyt.köv.
Volt még egy csomó munkám délutánra.
Elmentem a Szöszikért.
Megbeszéltük Ádival, hogy ha hazaért a kollégiumból akkor hív és kimegyek elé a buszhoz. Egész szombaton vártam, mikor hív. Késő délután felhívtam.... Mondta, hogy nem jön haza, mert olyan jól elvannak a fiúkkal.... Jó.... Majd vasárnap.
Vasárnap vártam..... Nem hívott. Én sem Őt.
Hétfőn kezelés után az oviba mentem, mert megbeszéltük E-vel. Elintéztem.
Bementem a takszövbe, onnan A-hoz, onnan a polgármesteri hivatalba. Papírokat intézni. Oké.
Itthon egy csomó csomag várt, és jó pár rendeléssel kapcsolatos intézni való.
Suli után elmentünk a fogszabályozásra.... kértem, másik időpontot.... Megbeszéltük a lánykával, hogy elnéztem az időpontot... egy héttel.... )-: Szégyellem magam....
Kedden is tele volt a naptár intézni valókkal.
Évzárás a vállalkozásban. Leltár és ilyenek.
Alapszabály módosítás. Meg kellett írni, mert lejár a határidő. Megírtuk.
Jött egy "nehéz" megrendelés. Csak hümmögtünk. Próbáltuk elintézni.... Nehezen boldogultunk. Végül már egész jó úton haladtunk.
Annyi olyan ceruzánk sosem volt. Nem kell senkinek. Most pedig megrendelt valaki húsz dobozzal. Jó.
Megkértem T-t, hogy menjen ki a nagykerbe, hozza el a ceruzákat. Megbeszéltük, hogy még aznap küldi futárral, ami másnap megérkezik, én átcsomagolom, feladom postán és már talán pénteken ott is van. Mert az ügyfélnek nagyon kell.
Aztán mire szépen leszerveztünk mindent, hívott a megrendelő. Jól leszidott, hogy nincs az, amit megrendelt, és "beérte" azzal, ami van. Még akkor rögtön becsomagoltam a ceruzákat és feladtam. Kétszer beszéltem a nővel. Annyira kiborított, hogy nehezen állt helyre a lelki egyensúlyom. Milyen jogon beszélhet így egy ember bárkivel is? Honnan veszi a "bátorságot"..... ?
A kedvesen mosolygás, a segíteni akarás és a megérésre való törekvés eszméletlen sok energiát kivett belőlem.
Viszont ilyenkor, amikor gond van és segítségre van szükség, lehet igazán meglátni, hogy ki az aki tényleg mellettünk áll.
Nagyon hálás vagyok, - újból és folyamatosan - T-nek! (-: Annyira jól esett, hogy hozzá fordulhattam. Köszönöm. (-:
Ja, a megrendelő nőről kiderült, hogy egy banki alkalmazott... valahol a belvárosban egy hatalmas irodaházban... az egyik emeleten.... valamelyik szobában... bezárva.... Hm...
folyt.köv.
színház
Este színházba mentünk. Bérletes előadás. A Bakterház. Vettem két jegyet is.
Petit és Nórit vittük. Petinek még szeptemberben megígértük, hogy jöhet, Nórinak pedig szülinapi ajándéknak szántuk.
Szóltam anyának, hogy jöjjön el. Apa nem jött, mert borzalmas idő volt. Egy éjszakát kibír egyedül.
A kicsik nagyon örültek a maminak. Kata ugyan morgott, hogy Ő is szeretne színházba menni, de megmagyaráztam neki, hogy nekik van gyerekbérletük, Petiéknek pedig semmi.... ezért szerintem méltányos így. Megértette.
Nórit felvettük az állomásnál, és onnan rögtön mentünk a színházba. Közben azon agyaltam, hogy ki kivel üljön..... Mert.... Végül, mivel Laci nem akart fenn ülni, Peti pedig lenn, úgy döntöttem, mégis csak én ülök fenn Petivel, és Lacit rábízom Nórira. (-:
Nagyon szeretek Petivel beszélgetni. (-:
Megbeszéltük, hogy hol ültek amikor a gyerekelőadásokon voltak, mit láttak, milyen volt. Elmeséltem neki, hogy hol ültük akkor, amikor Ő még csak "hallotta" az előadást, de nem látta, mert még a pocakomban volt. Ádit vittük el egy előadásra régen. (-:
Beszélgettünk a darabról, a színészekről, integettünk Laciéknak a földszintre. (-:
A darab nagyon tetszett. Nagyon jó volt! (-: A szünetben találkoztunk a "lentiekkel". Teljesen elvarázsolta őket is a játék. (-:
Volt pár történés, amit meg kellett magyarázni Petinek. Egy-egy beszólást, néhány dolgot nem értett.
A végén a tapsolás lényegéről beszélgettünk. Nem értette, miért tapsolnak a nézők, és a színészek miért jönnek újból és újból vissza.
Megbeszélgettük. Megértette. (-:
Nagyon jól éreztük magunkat. (-:
Petit és Nórit vittük. Petinek még szeptemberben megígértük, hogy jöhet, Nórinak pedig szülinapi ajándéknak szántuk.
Szóltam anyának, hogy jöjjön el. Apa nem jött, mert borzalmas idő volt. Egy éjszakát kibír egyedül.
A kicsik nagyon örültek a maminak. Kata ugyan morgott, hogy Ő is szeretne színházba menni, de megmagyaráztam neki, hogy nekik van gyerekbérletük, Petiéknek pedig semmi.... ezért szerintem méltányos így. Megértette.
Nórit felvettük az állomásnál, és onnan rögtön mentünk a színházba. Közben azon agyaltam, hogy ki kivel üljön..... Mert.... Végül, mivel Laci nem akart fenn ülni, Peti pedig lenn, úgy döntöttem, mégis csak én ülök fenn Petivel, és Lacit rábízom Nórira. (-:
Nagyon szeretek Petivel beszélgetni. (-:
Megbeszéltük, hogy hol ültek amikor a gyerekelőadásokon voltak, mit láttak, milyen volt. Elmeséltem neki, hogy hol ültük akkor, amikor Ő még csak "hallotta" az előadást, de nem látta, mert még a pocakomban volt. Ádit vittük el egy előadásra régen. (-:
Beszélgettünk a darabról, a színészekről, integettünk Laciéknak a földszintre. (-:
A darab nagyon tetszett. Nagyon jó volt! (-: A szünetben találkoztunk a "lentiekkel". Teljesen elvarázsolta őket is a játék. (-:
Volt pár történés, amit meg kellett magyarázni Petinek. Egy-egy beszólást, néhány dolgot nem értett.
A végén a tapsolás lényegéről beszélgettünk. Nem értette, miért tapsolnak a nézők, és a színészek miért jönnek újból és újból vissza.
Megbeszélgettük. Megértette. (-:
Nagyon jól éreztük magunkat. (-:
Bodónap
Hatodika sűrű nap volt.(-:
Boldizsár névnap! (-: Felköszöntöttük Kismacit. Az ajándékát már korábban odaadtuk. A legót még karácsonykor, a cicás naptárát január elsején. Minden este kipipálja a megfelelő négyzetet. Az idei a harmadik naptára. Tavaly kicsit el-elszaladt a filctoll, és a folyosón lévő szekrényének az oldalán lakott a naptár. Az idén a saját szobájának a falára költöztette, csak Ő írhat bele, és úgy néz ki, szépen pipálgat.... tehát valós időben telik az idő... (-:
Délután felhívott a napközis tanító néni. Bodó miatt. Mert sírt. Mert nem kap ajándékot. Tudja, hogy már kapott, de akkor is. A tanító néni javasolta, hogy azért kapjon.... Oké.... Megnyugtattuk, hogy mi is úgy gondoltuk, és már intézkedtünk az ügyben.
Voltunk a csokiboltban, és hoztam "valamit". (-:
Itthon megkapta a csokiját és igazán elégedettnek tűnt. (-:
Este pedig Katával lebontották a karácsonyfát. Ez egy nagyon fontos feladat és teljesen összefügg a névnapjával. Hatodikán, Vízkereszt vagyis Boldizsár napján kell lebontani a karácsonyfát. Ez nálunk hagyomány. (-:
Boldizsár névnap! (-: Felköszöntöttük Kismacit. Az ajándékát már korábban odaadtuk. A legót még karácsonykor, a cicás naptárát január elsején. Minden este kipipálja a megfelelő négyzetet. Az idei a harmadik naptára. Tavaly kicsit el-elszaladt a filctoll, és a folyosón lévő szekrényének az oldalán lakott a naptár. Az idén a saját szobájának a falára költöztette, csak Ő írhat bele, és úgy néz ki, szépen pipálgat.... tehát valós időben telik az idő... (-:
Délután felhívott a napközis tanító néni. Bodó miatt. Mert sírt. Mert nem kap ajándékot. Tudja, hogy már kapott, de akkor is. A tanító néni javasolta, hogy azért kapjon.... Oké.... Megnyugtattuk, hogy mi is úgy gondoltuk, és már intézkedtünk az ügyben.
Voltunk a csokiboltban, és hoztam "valamit". (-:
Itthon megkapta a csokiját és igazán elégedettnek tűnt. (-:
Este pedig Katával lebontották a karácsonyfát. Ez egy nagyon fontos feladat és teljesen összefügg a névnapjával. Hatodikán, Vízkereszt vagyis Boldizsár napján kell lebontani a karácsonyfát. Ez nálunk hagyomány. (-:
még
Ötödikénk, kedden bementünk a városba, mert Lacinak melója volt, nekem pedig elintéznivalóim. Mentem néhány kört.
Még decemberben megbeszéltük E-vel, hogy az egyik kolléganőjének viszek be eszközöket. Bevittem. Körbeálltak, magyaráztam. Amikor Laci odaért, Ő is beszállt a beszélgetésbe. Elvégre Ő a szakember. (-: "Eredményes" volt a beszélgetés. (-:
Onnan átmentünk a bankba, mert be kellett fizetni a hiteltörlesztést. Amíg a pénztárnál intéztem az intézni valókat, addig Laci üldögélt egy "kényelmes" fotelben. Amikor végeztem, megkerestem. Láttam, hogy nagyon vigyorog és nézegeti az ügyintézőket. Hümmögtem.... (-: Közölte, hogy Ő most "perverzkedik". Tényleg ezt mondta! (-:
Elgondolkodott, hogy azok az ügyintézők, akik ott benn dolgoznak, be vannak oda zárva és nem mehetnek ki csak úgy. Ő pedig bármikor kiléphet onnan, amikor csak akar....
Szép lassan felállt abból a borzasztóan kényelmes fotelből, és kisétáltunk a bankból. Elsétáltunk a kocsiig.
Már majdnem odaértünk, amikor csengett a telefonom. Láttam, hogy Ádi apukája hív. Próbáltam nem pánikba esni..... Kiderült, hogy Ádi öt napja nem jelentkezett. Talán Zsuzsinál van, de csak egy napra való váltóruhát vitt magával.... Hm... Nem lehet hívni, mert lemerült a telefonja, töltőt pedig nem vitt magával. Megígértem, hogy megpróbálom megtalálni.
Laci nem engedett vezetni.... pedig nem voltam "annyira" ideges.
Itthon először megpróbáltam Zsuzsi apukáját megkeresni. Nevet, és nagyjából munkahelyet tudtam. Szakács az egyik étteremben. Elsőre nem nyert, de akiket hívtam, megmondták, hogy hol keresem. Megtaláltam. Pont délben... Megadta a felesége számát. Felhívtam. Nem is értette a problémát... én meg őt. ... Mindegy. Mondta, hogy Ádi aznap készült hazamenni. Jó. Köszi.
Küldtem egy esemest Ádi apjának.
Másnap reggel kaptam egy választ: "Köszönöm". Hm.... Ezt az esemest megőrzöm! (-:
Ja, Ádinak eszébe se jutott, hogy felhívjon. Ez van.
Folyt. köv.
Még decemberben megbeszéltük E-vel, hogy az egyik kolléganőjének viszek be eszközöket. Bevittem. Körbeálltak, magyaráztam. Amikor Laci odaért, Ő is beszállt a beszélgetésbe. Elvégre Ő a szakember. (-: "Eredményes" volt a beszélgetés. (-:
Onnan átmentünk a bankba, mert be kellett fizetni a hiteltörlesztést. Amíg a pénztárnál intéztem az intézni valókat, addig Laci üldögélt egy "kényelmes" fotelben. Amikor végeztem, megkerestem. Láttam, hogy nagyon vigyorog és nézegeti az ügyintézőket. Hümmögtem.... (-: Közölte, hogy Ő most "perverzkedik". Tényleg ezt mondta! (-:
Elgondolkodott, hogy azok az ügyintézők, akik ott benn dolgoznak, be vannak oda zárva és nem mehetnek ki csak úgy. Ő pedig bármikor kiléphet onnan, amikor csak akar....
Szép lassan felállt abból a borzasztóan kényelmes fotelből, és kisétáltunk a bankból. Elsétáltunk a kocsiig.
Már majdnem odaértünk, amikor csengett a telefonom. Láttam, hogy Ádi apukája hív. Próbáltam nem pánikba esni..... Kiderült, hogy Ádi öt napja nem jelentkezett. Talán Zsuzsinál van, de csak egy napra való váltóruhát vitt magával.... Hm... Nem lehet hívni, mert lemerült a telefonja, töltőt pedig nem vitt magával. Megígértem, hogy megpróbálom megtalálni.
Laci nem engedett vezetni.... pedig nem voltam "annyira" ideges.
Itthon először megpróbáltam Zsuzsi apukáját megkeresni. Nevet, és nagyjából munkahelyet tudtam. Szakács az egyik étteremben. Elsőre nem nyert, de akiket hívtam, megmondták, hogy hol keresem. Megtaláltam. Pont délben... Megadta a felesége számát. Felhívtam. Nem is értette a problémát... én meg őt. ... Mindegy. Mondta, hogy Ádi aznap készült hazamenni. Jó. Köszi.
Küldtem egy esemest Ádi apjának.
Másnap reggel kaptam egy választ: "Köszönöm". Hm.... Ezt az esemest megőrzöm! (-:
Ja, Ádinak eszébe se jutott, hogy felhívjon. Ez van.
Folyt. köv.
maradék
Ott hagytam .... abba, hogy december 27....
Nem mentünk el akkor anyáékhoz, amikor megmondtuk, (vasárnap) mert a tesómék ott voltak. Nem akartunk "zavarni". Úgy tűnik, anya megértette. Nem erőltette.
Itthon "lapítottunk, mert nekünk családi bulira kellett volna mennünk vasárnap, de nem mentünk.
Még szép, hogy nem. Nem kellettünk mi oda.... Kirakat az egész. Nem is szeretik egymást, csak így kell csinálni. Lemondtuk. Itthon jó volt.
Persze, elmentünk anyáékhoz. Kedden.
Kaja, pia... Anya nagyon készült ám. (-: Sült és töltött hús, krémes, rétes, és még sok egyéb finomság.
Ott aludtunk, másnap délután jöttünk haza.
Sokat beszélgettünk. A Szöszik csak úgy elvoltak. Játszottak, ettek, játszottak, tévét néztek, ettek, beszélgettek velünk.
Jól eltelt az a két nap.
Csütörtökön még elmentünk Katával kenyérért. Mert az kell. Finom. Félegyházi kenyérboltból, erdélyi margarinos.
Volt Ádi is. Hamar elment, mert moziba mentek. Családi program. Nagyon helyes.
Főztünk virslit, bontottunk gyerekpezsgőt. Kicsit korábbra hoztuk az "éjfélt". A Szöszik szépen elmentek aludni. (-:
Évek óta először szerveztük meg "így" ezt az estét. Lacit kicsit meglepte, hogy mennyi tűzijátékot lőttek fel a városban.
Újév. Újévi koncert. Mert az kell. Már nem táncolunk. Kimarad két év, amíg nem tudtuk megnézni, mert nem volt egyes. Már van, de a táncot már nem igénylik a kicsik. A zenét viszont igen! (-:
Jól indult ez az év! (-:
Úgy elvoltunk szombaton és vasárnap. Összekészülődtünk a hétfői indulásra. Megbeszéltük a Szöszikkel, hogy lesz két hét, amikor korábban indulunk reggelenként, mert gyógytornára megyek.
Hétfőn még sosem értünk ilyen korán a suliba.... (-: Én pedig időben értem az esztékába. Fél nyolckor kezdődött a torna. Nagyon aranyos volt a gyógytornász néni. Eszméletlen kellemes hangja van. Mondtam neki, hogy ne lepődjön meg, ha elalszom. (-:
Torna után masszázs. Furcsa fazon a gyógymasszőr. Hm...
Petivel fogszabályozásra kellett volna mennünk, de én simán elfelejtettem.... Pedig reggel még szóltam is Petinek, hogy megyünk. Másnap jutott eszembe, hogy nem mentünk.... Úgy szégyelltem magam...
Hétfőn délelőtt vendégeink voltak. Laci nővére és az öccse. Érdekes volt hallgatni őket. Hm... Jaj! )-:
Laci jól felkészült rájuk. (-:
Kaptunk karácsonyi ajándékot.... Pedig megbeszéltük, hogy nem adunk egymásnak.... Ja, mi nem is adtunk nekik. A sógorom kellemkedett egy kicsit... kaptunk tőle ezt-azt... ami olyan volt, amilyen... szokott.... Hm... A sógornőmtől jött néhány továbbadott ajándék... ahogy szokott.... és három csokimikulás, amik nem voltak egyforma méretűek.... Kettő egyforma, egy kisebb... Osszuk el a Szöszik között. Végül is elosztottuk... ötünk között. (-:
Már javában beszélgettek, (én főztem, majd pályázati elszámolást csináltam) amikor hívtak az egyik rádiótól, hogy délután élőben lenne egy interjú. Oké...(-: Lacit is hívták.... (-: A sógornőmék majd' megpukkadtak... ((((-: Én meg nem vagyok kárörvendő.... Hm...
Valahogy azért csak elmentek....
A rádió interjúk megvoltak délután. Egész jó volt. (-:
Folyt. köv. mert megyek a postára és a Szöszikért. (-:
Nem mentünk el akkor anyáékhoz, amikor megmondtuk, (vasárnap) mert a tesómék ott voltak. Nem akartunk "zavarni". Úgy tűnik, anya megértette. Nem erőltette.
Itthon "lapítottunk, mert nekünk családi bulira kellett volna mennünk vasárnap, de nem mentünk.
Még szép, hogy nem. Nem kellettünk mi oda.... Kirakat az egész. Nem is szeretik egymást, csak így kell csinálni. Lemondtuk. Itthon jó volt.
Persze, elmentünk anyáékhoz. Kedden.
Kaja, pia... Anya nagyon készült ám. (-: Sült és töltött hús, krémes, rétes, és még sok egyéb finomság.
Ott aludtunk, másnap délután jöttünk haza.
Sokat beszélgettünk. A Szöszik csak úgy elvoltak. Játszottak, ettek, játszottak, tévét néztek, ettek, beszélgettek velünk.
Jól eltelt az a két nap.
Csütörtökön még elmentünk Katával kenyérért. Mert az kell. Finom. Félegyházi kenyérboltból, erdélyi margarinos.
Volt Ádi is. Hamar elment, mert moziba mentek. Családi program. Nagyon helyes.
Főztünk virslit, bontottunk gyerekpezsgőt. Kicsit korábbra hoztuk az "éjfélt". A Szöszik szépen elmentek aludni. (-:
Évek óta először szerveztük meg "így" ezt az estét. Lacit kicsit meglepte, hogy mennyi tűzijátékot lőttek fel a városban.
Újév. Újévi koncert. Mert az kell. Már nem táncolunk. Kimarad két év, amíg nem tudtuk megnézni, mert nem volt egyes. Már van, de a táncot már nem igénylik a kicsik. A zenét viszont igen! (-:
Jól indult ez az év! (-:
Úgy elvoltunk szombaton és vasárnap. Összekészülődtünk a hétfői indulásra. Megbeszéltük a Szöszikkel, hogy lesz két hét, amikor korábban indulunk reggelenként, mert gyógytornára megyek.
Hétfőn még sosem értünk ilyen korán a suliba.... (-: Én pedig időben értem az esztékába. Fél nyolckor kezdődött a torna. Nagyon aranyos volt a gyógytornász néni. Eszméletlen kellemes hangja van. Mondtam neki, hogy ne lepődjön meg, ha elalszom. (-:
Torna után masszázs. Furcsa fazon a gyógymasszőr. Hm...
Petivel fogszabályozásra kellett volna mennünk, de én simán elfelejtettem.... Pedig reggel még szóltam is Petinek, hogy megyünk. Másnap jutott eszembe, hogy nem mentünk.... Úgy szégyelltem magam...
Hétfőn délelőtt vendégeink voltak. Laci nővére és az öccse. Érdekes volt hallgatni őket. Hm... Jaj! )-:
Laci jól felkészült rájuk. (-:
Kaptunk karácsonyi ajándékot.... Pedig megbeszéltük, hogy nem adunk egymásnak.... Ja, mi nem is adtunk nekik. A sógorom kellemkedett egy kicsit... kaptunk tőle ezt-azt... ami olyan volt, amilyen... szokott.... Hm... A sógornőmtől jött néhány továbbadott ajándék... ahogy szokott.... és három csokimikulás, amik nem voltak egyforma méretűek.... Kettő egyforma, egy kisebb... Osszuk el a Szöszik között. Végül is elosztottuk... ötünk között. (-:
Már javában beszélgettek, (én főztem, majd pályázati elszámolást csináltam) amikor hívtak az egyik rádiótól, hogy délután élőben lenne egy interjú. Oké...(-: Lacit is hívták.... (-: A sógornőmék majd' megpukkadtak... ((((-: Én meg nem vagyok kárörvendő.... Hm...
Valahogy azért csak elmentek....
A rádió interjúk megvoltak délután. Egész jó volt. (-:
Folyt. köv. mert megyek a postára és a Szöszikért. (-:
2010. január 9., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
