2010. november 4., csütörtök

angol

Itt ülök a nappaliban, az itteni gép előtt, de a sajátomon dolgozom... Végre beállítottuk a távoli asztalt.
Ez volt az egyik "kifogás". Valahogy nem akartam felmenni, egyedül lenni. Így jobb. Talán.
Mert most kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztam.

Ebbe bele tartozik a tanulás is.

Ez a legnagyobb bajom.

Nem tudok... nem akarok... nem is tudom... mindig van valami fontosabb dolgom.

De már haladok.
Amikor fősulira jártam ugyan így indultam. Aztán belejöttem. A tanulásba.
Élveztem. Jól csináltam.
Most is jó volna.
Ráadásul ennek most nagyobb tétje van.


Csak az a gond, hogy tényleg rengeteg dolgom van.
Folyton attól félek, hogy elfelejtek valamit. A határidők....
El kell intézni... rohangászni kell... hivatalok... nyomtatványok... kitölteni... Ne maradjon el semmi és senki.
Észnél lenni mindenki helyett.


Összességében szeretem ezt az új tanfolyamot.
A kommunikáción idáig még nem mondtak semmi újat, de érdekes ebből a szemszögből is megnézni a dolgokat.


Az angol... az más. Ez nem csak úgy simán angol tanulás. Üzleti angol.

Agymosás.


Viszont igaza van É-nak. Nézzük meg a másik oldalról is.
Mivel mindig ezt szoktuk csinálni, nem olyan nehéz.

Nem árt ismerni az "ellenséget"....

No, én most "vele" ismerkedem.